Illúzió

Az illúzió az érzékek torzulása , amely felfedheti, hogy az elme hogyan szervezi és értelmezi az érzékszervi stimulációt. Bár az illúziók torzítják a valóság emberi felfogását , általában a legtöbb ember osztja őket. 

Az illúziók bármelyik emberi érzékszervvel előfordulhatnak, de a vizuális illúziók ( optikai illúziók) a legismertebbek és érthetőek. A vizuális illúziókra helyezik a hangsúlyt, mert a látás gyakran uralja a többi érzékszervet. Például a hasbeszélőt figyelő egyének észlelik, hogy a hang a próbabábuból jön, mivel képesek látni a szavakat a bábu szájában ami illuzórikus.

Egyes illúziók olyan általános feltételezéseken alapulnak, amelyeket az agy az észlelés során tesz. Más illúziók az emberi testen  belüli biológiai érzékszervi struktúrák vagy a testen kívüli állapotok miatt fordulnak elő az ember fizikai környezetében.

Az illúzió kifejezés az érzékszervi torzulás egy speciális formájára utal. Ellentétben a hallucinációval amely torzulás inger hiányában , az illúzió a valódi érzés félreértelmezését írja le. Például hangokat hallani, függetlenül a környezettől, hallucináció, míg a hangok hallása folyó víz (vagy más hallási forrás) hangjában illúzió. Nem szabad tehát azt gondolni, hogy az illúziók csak „félreértelmezései” annak, hogy agyunk hogyan érzékel valamit, ami létezik (ellentétben a hallucinációval, amikor az inger hiányzik).

Az illúziókat személy szerint három csoportra osztom

Érzékszervi Illúziók

Az érzékszervi illúziók az öt érzékszervünkön keresztül érkező információkból alkotot torzult képek ugy mint optikai, adio, izélés , szaglás, tapintás.

Jelen pillanatban az illúzió ezen aspektusait nem kívánom tárgyalni.

Illuzió a hipnózis szempontjából

AZ ön definíció mit illúzió

A hipnózis szempontjai alapján az énképünket vagy azt is mondhatnám az egonkat külső és belesző viszonyítási pontok alapján hozzuk létre. Ezek a viszonyítási pontok csak addig érvényesek amig azok körülményei valamilyen ókból kifolyólag meg nem változnak. Amikor ez a változás egy külső erő hatására bekövetkezik az énképünk összetörik. Az ego sérül mivel a viszonyításii pontok amelyekre építettük az én képet illuzórikusak voltak ezért a körülmények változásával összedől az ön definíció.

A viselkedés mintáink amiket az évek alatt magunkba szívtunk másoktól tanultuk el akik ugyanúgy illuzórikus viszonyítási pontokra építették az önmagáról alkotott képet.

Ennél fogva nem a valóságot érzékeljük a világból, hanem annak csak egy kis szeletét, és azt csak a valóság torzulása ként.

Néz csak körül a világban. A nap ma is ugyanúgy felkel és lenyugszik mint 500 ével ezelőtt. Ebből a nézőpontból semmi sem változott a valóság világban. Az egyetlen ami megváltozott az maga az ember. A folyamataink annyira felgyorsultak, hogy már mi magunk sem tudunk versenyt tartani vele. A rendszereink elavultak az értékrendünk és az akinek látjuk magunkat nem találkozik azzal akik valójában vagyunk. A valósághoz képest világunk és az önmagunkkról alkotott képünk a társas kapcsolatain valójában hanyatlásban vannak miközben azt hisszük fejlődünk.

Valójában totális illúzióban vagyunk mindannak érzékelésével értelmezésével és megélésével kapcsolatban amit valóságnak hiszünk.

Illúzió Spirituális szempontok alapján

A „Maja fátyla” a hindu és a buddhista filozófiából származik, és a látszat megtévesztő, illuzórikus világára utal. A hinduizmusban a „Maya”-t gyakran azzal az istennővel társítják, aki azt az illúziót kelti, hogy az általunk látott fenomenális világ valóságos. A buddhizmusban ez a fogalom ahhoz az elképzeléshez kötődik, hogy a világról alkotott felfogásunk nem a végső valóság, hanem inkább egy megtévesztő fedőréteg, amely megakadályozza, hogy meglássuk az Igazságot.

A „Maya fátyla” fogalmát annak az elképzelésnek a kritikájára használják, hogy az empirikus valóság és az érzékszervi adatok igazságot szolgáltatnak számunkra, ehelyett a létezést alakító mögöttes erők mélyebb, gyakran nem racionális megértését szorgalmazzák.

Valóságos a világ, amit látunk ? Vagy ez egyszerűen csak egy illúzió, amelyet saját elménkben teremtünk – és ezért nem valóságosabb, mint egy álom?

Más spirituális tanitások amelyekre itt nem térek ki azt mondják, a jelenlegi 3d világ ahogyan tapasztaljuk egészében illúzió. A test lélek szellem egysége úgy jön létre hogy a szellem bele álmodja magát az anyagba ezért az anyag voltaképpen besűrűsödött szellem, és a besűrűsödés során megváltozik a polaritása, női és férfi princípium ként nyilvánul meg az anyagi világban, pozitív negatív, hideg meleg… dualitás.

Ez azt is jelenti hogy a szellem a megnyilvánultalan világban tartózkodik ami működteti a megnyilvánult anyagi világot. A két világ között közvetítő ként van jelen a lélek. Ezt a folyamatot nevezik életnek aminek az anyagi része azért kell hogy a megannyi lélekszikra ami te magad is vagy nos rajtad keresztül Isten megtapasztalja önmagát. A megányi lélek egysége megalkotja a szent lelket, ahogyan a tudattalanod ősze kapcsolódik energetikai szinten mások tudattalanjával és tudatalattijával és egységesen létre hozzuk a kollektív tudatalant. A besűrűsödőt szellemből létrejött anyag illúzió mivel abba a szellem mint anyagba bele álmodja magát.

Ez azt is jelenti, hogy a spirituális értelemben ébredésnek nevezet esemény mindenki életében bekövetkezik egyszer. Öntudatra ébredünk ami húszú tapasztaláson alapuló önfelismerés után a megvilágosodáshoz vezet ami révén minden magát elkülönültnek képzelő lélek felismeri az illúziót és vissza tér az egységbe.

OLÁH SZABOLCS
HIPNOTIZŐR

06204524982