Perspektíva

Több nézőpont egy jelenségről

Szabó Erzsébet A nézőpont kérdéskörének újabb narratológiai megközelítései: fókuszok, több nézőpont egy jelenségről és kognícióelméleti hozadékok BevezetésAz utóbbi évtizedekben a nézőpont perspektíva kérdésköre egyszerre több különböző diszciplínán belül is az érdeklődés középpontjába került. Az etnográfia és a kultúratudományok 40 éves korában kezdett csökkenni a látás Geertz, a modern filmelmélet Plantinga andSmithMcGinna kortárs amerikai morálfilozófia Nussbaum Nussbaum, a historiográfia Robertsa szociológia Liebowa pszichológia Sattler, Shabatay and Kramer és a médiatudomány Sack egyaránt felfedezte magának a nézőpont fogalmában rejlő leíró és magyarázó lehetőségeket.

Ez már csak azért is meglepő, mert miközben e tudományok a fogalom újabb és újabb aspektusait a kognícióra, az affektusokra ható manipulatív, befolyásoló funkcióját, a gyakorlati moralizálással, a személyiség megosztottságával való összefüggéseit, a felidézett tapasztalat érzelmi regulációjában játszott konstitutív szerepét stb.

Ebben a tanulmányban először a fogalom klasszikus meghatározásával és a klasszikus narratológiai fogalomrendszeren belül elfoglalt helyével foglalkozok. Mivel a szakirodalomban számos különböző értelmezés létezik, ezért egy általánosan elfogadott narratológiai keretelméletet vázolok és a fogalmat azon belül definiálom. Ezt követően a klasszikus elképzelésekkel szemben megfogalmazott kritikákat tárgyalom. Végül három új elméletet mutatok be, a fogalom új megközelítési irányainak reprezentatív képviseletében.

Elsőként egy a perspektíva fogalmát részben elvető és a fokalizálás fogalmával operáló elgondolást Több nézőpont egy jelenségről Genette forradalmi nézeteitmajd egy a fogalmat paraméterekkel értelmező koncepciót Wolf Schmid elképzelését ismertetek.

Végül Lisa Zunshine írásain keresztül egy a klasszikus narratológiai keretelmélet elgondolásait feladó, és a nézőpont értelmezésben játszott szerepét kognitív elméleti keretben tárgyaló felfogást mutatok be. A klasszikus narratológiai keretelmélet és a nézőpontA klasszikus narratológiai elképzelések a narratív irodalom meghatározását hagyományosan a kommunikáció-és a beszédaktus elmélet keretein belül végzik el.

Több nézőpont egy jelenségről, A nézőpont, amint átalakítja önmagát

Az elképzelések szerint az epikai alkotás és befogadás egy a valós emberi kommunikáció analógiájára elgondolt többszintű kommunikációs modell, a kommunikált kommunikáció modellje segítségével ragadható meg. A szerző "színleli" SearleGenettemás elképzelések szerint "imitálja", kvázi ikonikusan: szóbeli vagy írásbeli közlésként "idézi" OhmannSmithMartínez-BonatiKanyó a kijelentéseihez kapcsolódó aktusokat. Mivel ezek nem általánosan elfogadott koncepciók, tartalmukat itt nem tárgyalom.

A 'nézőpont' anglo-amerikai szóhasználatban: 'point of view' ebben a struktúrában bevezetésétől kezdve James James4 hagyományosan az elbeszélő fogalmához kapcsolódik és több nézőpont egy jelenségről elbeszélőnek az elbeszélt történethez való viszonyát jelöli.

Azt a szakirodalom szerint kizárólag az elbeszélőtől függő és általa determinált két tényezőt, mely a történet prezentálását, a mondás tartalmát és módját, azaz a narratív diskurzust meghatározza: az elbeszélő tér-időbeli helyzetét egyrészt a fogalom spatiotemporalis komponenseszellemi-érzelmi pozícióját másrészt a fogalom kognitív-emotív komponense. Mindezek alapján a klasszikus narratológia az több nézőpont egy jelenségről nézőpont vonatkozásában a következő alapállításokat fogadja el.

Ez az elbeszélő sem térben és időben, sem szellemileg nem korlátozott, szabadon mozog és mindent tud: beszélhet külső nézőpontból és a szereplők vagy saját belső nézőpontjából egyaránt, egyetlen rögzített centrális vagy mozgó nézőpontot elfoglalva, vagy a szereplők perspektíváit váltogatva, 8 tudatukat és tudatalattijukat reflektálva, nézheti térben és időben közelről, de távolról is az eseményeket, pozíciójának konkrétsága lehet elmosódott vagy meghatározott.

A szakirodalom az ő-elbeszélő egy csupán több nézőpont egy jelenségről mozgásában korlátlan meg-6 Mások tudatához, élményvilágához csak közvetett szóbeli beszámoló, levél, napló, imagináció stb. Elsőre a levélregények, naplóregények, utóbbira a memoárok szolgálnak klasszikus példaként.

A 'poliperspektíva' kifejezés a több énelbeszélőt felléptető művek perspektívaszerkezetének leírására van fenntartva. A klasszikus nézőpont-fogalom problémáiAz utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fogalom e klasszikus definíciója számos problémát vet több nézőpont egy jelenségről. A problémák egy része az elbeszélés kommunikációelméleti fogalmára épülő és a valós emberi kommunikációs helyzet analógiájára elgondolt mimetikus keretelméletből, a dichotomikus -a valós mintának megfelelő vs.

A problémák másik része a definíció kettős tartalmi komponenséből következő pontatlanságokra vezethető vissza.

Ami a keretelméletből származó problémákat illeti, úgy tűnik, alig van olyan irodalmi mű, mely a klasszikus modell nézőpontról alkotott felfogásának leképezéseként lenne interpretálható.

Az elbeszélők nézőpontja számos olyan tulajdonságot mutat, melyre a modell nem ad magyarázatot. Az explicit elbeszélők leginkább zavarba ejtő tulajdonsága a Dorrit Cohn által "mnemonikus túlzás"-nak mnemonic overkill nevezett emberfeletti memória. Ezen elbeszélők akár évek távlatából is képesek szó szerint felidézni, ki, mit és hogyan mondott Füst Milán: Feleségem történeteidőemlékezetük is kiváló Max Frisch: Homo Faber. Számos én-elbeszélő halála után Bohumil Hrabal: Ostre sledované vlaky, "Szigorúan ellenőrzött vonatok"néhány megszületése előtt John Wideman: Sent for You Yesterday, "Tegnap küldtek érted" mondja el történetét -Garaczi László Méz című művének én-elbeszélője még saját ujjászületéséről is tudósít.

A kritika több nézőpont egy jelenségről kognitív és téridőbeli anomáliák mellett furcsa mód azt is természetesnek tartja és nagyvonalúan negligálja, hogy e beszélők jelen idejű narrációja egyenesen mintegy divinatorikusan betűbe íródik Garaczi László: Pompásan buszozunk, Bret Easton Ellis: Glamorama, "Glamorama"hogy olyan nyelven szólalnak meg, amit nem ismerhetnek Henry James: What Maisie Knew, "Maisie tudja" több nézőpont egy jelenségrőlhogy ugyanannyit tudnak, mint az ő-elbeszélő Kristóf Nádas Péter Párhuzamos történetek c.

  • Mieke Bal Fokalizáció A fokalizációs fejezet Bal narratológiájának legtöbbet hivatkozott része.
  • Wikipédia:Semleges nézőpont – Wikipédia
  • Látás-helyreállítási órák

E beszélők -ha nem tekintjük őket megbízhatatlanak: hazugnak, tréfáskedvűnek vagy képzelgésre hajlamosnak - meglehetősen sok mindent tudnak, nézőpontjuk nem emberi nézőpont, "mindentudók", mint kollégáik.

Míg az aspecifikusság a kifejezés intenzióját -az emberi léptéket meghaladó perspektíva egyenesen isteniként való 9 A kislány elbeszélő egy felnőtt hangján szólal meg. CullerYakobi A fogalom védelmében ld. Olsen Valóban mindent tudó ez az elbeszélő, vagy csak a saját világához van hozzáférése? Tényleg mindent tud, vagy csak annyit, amennyit közöl? Ha mindent tud, de nem mindent mond el, vajon miért nem teszi? Banfield a 'szerző'-t helyezi az 'elbeszélő' helyébe. A perspektívát érintő problémák másik forrása, a definíció pontatlansága vonatkozásában a kritikusok pl.

CohnEdmiston egyetértenek abban, hogy a 'nézőpont' két különböző tartalmi komponense miatt a "belső" és a "külső nézőpont" fogalma ambivalens.

  • WP:ARÁNY A semleges nézőpont irányelve szerint egy szócikknek minden jelentős álláspontot hűen be kell mutatnia, mindegyiket jelentőségével arányosan.
  • Mieke Bal: Fokalizáció
  • A rúnák gyógyítják a látást

Mivel a narratológia a fogalmat a tér-idő rendszer és az elme vonatkozásában is használja, így a befelé irányuló, de külső érzékelési centrumból észlelt esetek különösen a pszichonarráció 13 egyes esetei, pl.

Hajnóczynál "Ismét töltött több nézőpont egy jelenségről 12 Nyilvánvaló különbség van egy demiurgoszként, a szereplők sorsának uraként viselkedő Denis Diderot: Jaques le fataliste et son maitre "Mindenmindegy Jakab meg a gazdája", Henry Fielding: Tom Jones, "Tom Jones"vagy a külső és belső történéseket 'csak' feljegyző elbeszélő között.

Cohn a harmadik személyű elbeszélő szövegekben a tudatábrázolás három típusát különbözteti meg: a pszicho-narrációt "psycho-narration"és szikvizet a poharába […].

És a rémképek, mint egyetlen, kizárólagos tulajdonai, lassan megjelentek előtte. Először egy döglött sakált látott. Schnitzlernél "Nahát, tapsoljunk mi is. Ez itt mellettem úgy tapsol, mint egy őrült. Tényleg annyira tetszik neki?

Mindezen kritikák fényében a teoretikusok körében egyre elfogadottabbak az alábbi tézisek. Miként arra Genette és Martínez-Bonati rámutat, az elbeszélő -akkor is, ha rejtőzködik, ha többek nevében beszél, ha narrációjában a 'mi'az 'ő'vagy a 'te'-formát használja -csakis egy önmagára "én"-ként referáló, egyes szám első személyű entitás lehet.

A dolgozat a Modern Filológiai Társaság által ben meghirdetett, Az év szakdolgozata pályázat egyik nyertes munkája. Előszó Az utóbbi néhány évben, évtizedben igencsak több nézőpont egy jelenségről a gyermeki látásmódot érvényesítő regények száma a kortárs magyar irodalomban, elég, ha a következő regényekre gondolunk: Kertész Imre: SorstalanságNádas Péter: Egy családregény végeVámos Miklós: Zenga zénekGaraczi László: Mintha élnél és Pompásan buszozunk! Ezen impozáns listát nézve úgy tűnik, e regények körül mintha egy újfajta családregényi kánon és elbeszéléspoétika kezdene körvonalazódni Kertész regénye természetesen nem családtörténet, hanem holokausztregény. Jelen dolgozatban Rakovszky, Dragomán és Barnás regényére fogok részletesebben kitérni, és elsősorban azt vizsgálom, hogy a családregény mint műfaj szempontjából milyen előzményeikre tekinthetünk vissza a A családregényekegy külön típusaként tárgyalom tehát azokat a regényeket, amelyek a gyermeki perspektíván keresztül jutnak el az olvasóhoz.

Hogy egy elbeszélő milyen hangon szólal meg és milyen nézőpontból beszél, az nem függ "személyétől". A hang és a nézőpont paramétereinek megválasztása a konstrukció szabályainak függvényében történik az elbeszélő határozmányaival konszonáns vagy disszonáns módon.

Ezen belátásokból kiindulva az utóbbi években több alternatív elképzelés is megfogalmazódott Boriszov új jövőképe nézőpont klasszikus elbeszéléselméleti fogalmának pontosabb meghatározására.

A következőkben ezekből mutatok be három reprezentatív koncepciót. Elsőként Gérard Genette a 'nézőpont' fogalmát részben elvető és azt a 'fokalizáció' fogalmával helyettesítő elképzelését tárgyalom. Fókusz és a fokalizáció: Gérard Genette és a modalizálható hangGenette két híres írásában is foglalkozik a nézőpont fogalmával.

több nézőpont egy jelenségről

Elsőként a Discours du récit"Az elbeszélő diskurzus" című művében, majd e mű kritikáira írt válasziratában, a Nouveau discours du récit-ben"Új több nézőpont egy jelenségről diskurzus". Gondolatmenete kiindulópontját a klasszikus kommunikációelméleti megfontolások mellett az a meglátás képezi, hogy valamennyi történetábrázoló irodalmi mű egy igei forma retorikai kiterjesztésének tekinthető, 17 s e retorikai kiterjesztés -vagyis lényegében a narráció, az igei formát történetet diskurzusként prezentáló narratív aktus -milyensége leírható az ige grammatikájából kölcsönvett három kategória: a 'hang' voixa 'mód' mode és az 'idő' temps alapján.

Fontos hangsúlyozni, hogy Genette nem az elbeszélőt és nem is a szöveget, hanem a narrációt helyezi vizsgálódásai és rendszere látás 0 a jobb szemben. Azt a leginkább Käte Hamburger elbeszélő funkciójához hasonlító, sajátosan irodalmi teremtő aktust, ami az elbeszélt világot és az elbeszélt történetet egy bizonyos módon létrehozza.

A három kategória ezt a módot, a narráció működtetésének ezen speciálisan irodalmi, a köznapiból nem levezethető módját írja le. A 'hang' kategóriája alá tartozó fogalmak Genette elképzelésében a narrációhoz rendelődő alanyt az én-ként megjelenő vagy megjeleníthető narratív instanciát jellemzik annak a kommunikációs keretben elfoglalt szituációja alapján a narráció ideje, több nézőpont egy jelenségről narráció szintje, a narratív instancia szerepe a történetben.

A 'mód' terminusai a narráció modalizáltságát, a narráció által szállított információmennyiség szabályozásának módját írják le. Genette szerint ugyanis a narráció a történetre vonatkozó információmennyiséget többféle módon is adagolhatja.

Wikipédia:Semleges nézőpont

Egyrészt a történetet különböző információmennyiséget átengedő észlelési fókuszokból például szereplők, vagy szereplőcsoportok nézőpontjából láttathatja: "[Tóth Mari szobalánya] élvezte a mesterasszonyok reá irányuló irigy tekintetét.

Szerencse, hogy ő nem látott be a koponyájukba, mert bizony oda az a megfigyelés nyomódott be, hogy íme egy szakácsné, akinek az úrnője nyilván nincsen otthon, minélfogva beleszabadult a gardróbjába. Végül: az 'idő' kategória fogalmai sorrend, tartam, gyakoriság a narráció temporalitását, azaz időbeli jellemzőit tárják fel az elbeszélt történet időbeliségének viszonylatában.

10 TERMÉSZETI JELENSÉG ✔ Amit Még A TUDÓSOK SEM Tudtak Megmagyarázni! [LEGJOBB]

Látható, hogy e rendkívül sajátos rendszerben a 'nézőpont' nem tartozik a főkategóriák közé. Genette meglátása szerint ugyanis a fogalom klasszikus definíciója -példaként Brooks-Warren, Stanzel, Friedmann, Booth és Romberg elképzeléseit tárgyalja -meglehetősen problematikus: az elbeszélőt egyben észlelőként is interpretálja, mely azonosítás szükségszerűen mindentudó én-elbeszélők és tudásukban korlátozott mindentudó narrátorok tételezéséhez vezet.

Genette koncepciója szerint az irodalomban az epikában több nézőpont egy jelenségről két entitás független egymástól. A narráció olyan időben ütemezett cselekvés, melyhez egymástól függetlenül és egymással szabadon kombinálható módon rendelődnek alanyok, látómezők és tudatok. A narráció mindenkori alanya a narráció modalizáltságának megfelelően különböző észlelési centrumokból is szólhat. Mivel kognitív tulajdonságait a fokalizáció alapján nyeri, tulajdonképp mindent közvetíthet, ami számára a narráció fókusza i alatt elérhető.

Genette írásaiban három fókusz-állást, a narráció fokalizációjának három lehetséges módját különbözteti meg. A narráció, mondja, legyen bárki is a szubjektuma, a lehet fokalizálatlan. Az elbeszélt világra több nézőpont egy jelenségről teljes információval "mindentudással" ekként felruházva szükségszerűen többet tud és többet is mond, mint amit az egyes szereplők tudnak Honoré de Balsac: La Pere Goriot, "Goriot apó".

Ebben az esetben a narráció egy vagy több szereplő észlelési fókuszából, azaz a szereplő k nézőpontjából, a sze replő k által "megszűrt" módon lát rá a világra.

több nézőpont egy jelenségről

A narráció alanya így csak azt tudhatja és csak azt mondhatja, amit az adott szereplő -Genette fokális karakternek nevezitud Henry James: The Ambassadors, "A követek". A narráció ekkor a világ eseményeit a világ egy egyik szereplővel sem koincidáló pontjából, a szereplők tudatához való hozzáférés lehetősége nélkül mutatja.

több nézőpont egy jelenségről

A narráció által ily módon korlátozott elbeszélő ekkor kevesebbet tud és kevesebbet is mond, mint amit a szereplők tudnak.

Behaviorista módon csak rögzíti a világban zajló vagy zajlani tűnő dolgokat. Ernest Hemingway Hills Like White Elephants "A fehér elefánt formájú hegyek" című short stroryjában például egy spanyol vasútállomás restijében várakozó pár dialógusa e technika következtében egészen talányossá fokozódik.

Perspektíva

Italokról, a környező látványról és egy a nőre váró madridi műtétről valószínűleg abortuszról van szó. Mivel az elbeszélő csak rögzíti a külső történéseket, a szereplők pedig nem beszélnek valós érzéseikről és szándékairól, azokra csak a beszélgetés egyéb, szimbolikus tartalommal feltöltődő elemeiből, például a csak a nő által fehér elefánt formájúnak látott hegyekből következtethetünk.

Történetírói nézőpont és narratív igazság Wikipédia:Semleges nézőpont — Wikipédia Több nézőpont egy jelenségről, A nézőpont, amint átalakítja önmagát Az elmúlt egy-két évtizedben annyi mindent elmondtak már a magyar próza Mert az olvasó ilyen: mindent egyszerre nem tud földolgozni, s a leghamarább megjegyzett szövegrészek mellett újabbakra figyel föl, vagy más szemszögből lát ismert több nézőpont egy jelenségről. Ez a belátás vezethet egy olyan jelenség vázolásához is, amelyet ugyan irodalomelméleti, esztétikai szempontból szintén többen és többször tárgyaltak, szövegtani oldalról viszont talán kevéssé, jóllehet ez a megközelítés szempontokat adhat a befogadás szűkebben a szövegmegértés folyamataihoz, és ezáltal egy irodalomtörténeti változás vázolásához. Most tehát nem az lesz egyszerűen az érdekes, hogy hányan beszélnek, kik is mondják el a történetet ha azt egyáltalánhanem az: miképp alakul a több beszéd, és ettől elválaszthatatlanul a több nézőpont pontosabban a nézőponton belüli kiindulópontok szöveggé, s ez összetevőknek történeti fejleményei nyomán milyen Esterházy-féle változatai vannak. E folyamatosan állandó nézőpont nem csupán azt jelentette, hogy az elbeszélő tudott mindent hőseiről és az eseményekről, hanem azt is, hogy a nézőpont belső szerkezetét is ő határozta meg.

Genette hangsúlyozza, hogy az elbeszélő instancia nagyon ritkán szól egy fix fokalizációs helyzetből. A narratív szövegeket a narráció fókuszának folyamatos váltogatása, különösen a zéró és a belső fokalizáció közti ingadozás jellemzi.